Ha ránézek ezekre a képekre, akkor azt látom, hogy úgy mosolygok, ahogy eddig nem mutattam még csak Instagramon  sztoriban: fogakkal. Sosem voltam magabiztos ezzel kapcsolatban, gyerekként nem érzékeltem, hogy szégyenkeznem kellene, aztán annyiszor hallottam, hogy fogszabályzó kell, hogy elhittem, nekem bizony csúnyák a fogaim, és inkább nem mutogattam őket. Volt fogszabályzóm – gyűlöltem – de nem az esztétikai „hiba” miatt, hanem mert minden kaja beleragadt – azóta egyébként kényszeresen ellenőrzöm evés után, holott azóta évek teltek el. Külön vicces, hogy az alsó fogsorom tényleg katasztrófa, de azokra nem tett a doki fogszabályzót, akkor jutott eszébe, amikor már elmúltam 18, és jó pár százezer forintba került volna, azt pedig nem tudtam finanszírozni akkor sem, most pedig mások a prioritások.

És hogy mit látok még ezen a képen? A súlyfelesleget, ami sokáig bántott, sokáig takargattam magam, sokáig semmilyen egész alakos kép nem kerülhetett rólam ki sehova, amin látszik a dolog. Csodálatos ez a mai popkultúra, ahol csak a csontsovány test a szép – szerintük – habár mostanában azért van némi változás. Lehet, hogy ez a test nem olyan esztétikus, mint Palvin Barbié, akit amúgy szintén támadtak, hogy „kövér” – tessék?! – de sok helyre elvitt, sok dolgot kibírt, egészséges (lekopogom), erős, és leszámítva a tavaszi énakkormostlefogyok ámokfutásomat, amikor a bal térdemet valószínűleg taccsra vágtam a helytelenül végzett guggolásokkal – nincs semmilyen gond vele.

De hogy miért stresszeltem erre rá ennyire? Mert gyakorlatilag több mint 10 éve azt hallgatom, hogy kövér vagyok, csúnya vagyok, stb. (na jó, az utóbbi pár évben már nem), de tinédzserként elég mély nyomot hagyott bennem. Sokáig azt hittem, hogy én nem vagyok így szerethető, nekem sosem lesz fiúm, mert hát ők is azokat a csajokat szeretik, akik a magazinokban vannak. Aztán rájöttem, hogy ez nagyon nem így van, sőt: vannak srácok, akiknek a Palvin Barbik nem tetszenek, mert egyszerűen nem az az ideáljuk. 

Fiúk ide vagy oda, hosszú út volt, amig a mindennapokban is sikerült tudatosítani, hogy ez vagyok én, és akármilyen diéta, akármennyi mozgás árán sem lesz XS-es a méretem. Nem is szeretném. Jól vagyok így, jól érzem magam, elfogadtam magam, köszönöm.

→ ha kíváncsi vagy további kontentre, kövess Instagramon és Facebookon!